LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK

Az utolsó írás...

Üdv mindenkinek! Ez az utolsó levelem, amit Thaiföldről írok. Sajnos hamarosan indulunk haza. Úristen, milyen hamar elrepült ez egy hónap! Persze nem akarom magunkat sajnáltatni, mert életre szóló élményben volt részünk a kedvesemmel, Annával.

Ahogyan azt legutóbb ígértem, a Koh Samuin töltött napok történetét is leírom. Pattaya nyüzsgése és Koh Chang elvarázsolt trópusi környezete után nagy elvárásokkal szálltunk ismét repülőre Koh Samui szigete felé. Mondanom sem kell, a repülőtéren újabb sokk várt ránk, mert egy egyszerű, dupla LÉGCSAVAROS(!!!) gép állt a rendelkezésünkre Koh Samui megközelítésére... Szerintetek hogyan reagáltam? Be is pánikoltam ezerrel... Valamivel több, mint másfél óra elteltével kibukkant a felhők közül, a csodaszép zöld sziget. Taxit fogtunk és irány a szálloda.. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, az étterem fantasztikus, a kilátás leírhatatlan, a kiszolgálás (először Thaiföldön) világszintű. Az első este annyira belelkesültünk a fantasztikus étlap kínálatától, hogy 4 főételt rendeltünk, amivel gyakorlatilag agyontömtük magunkat… Főleg én… Persze Ancsit sem kellett félteni...

Az első reggel már nem volt minden fenékig tejfel, mert valóságos "közelharcot" kellett vívnunk a német turistákkal a pirítósért, aztán vérre menő pankráció ment a napágyakért, amiből biztos ami biztos fele annyi van mint vendég. De sebaj, a mi kedvünket nem lehet elrontani, két Long Island Ice Tea után már miénk volt a világ. Ez volt az első olyan hely, ahol rászántam magam, hogy robogóval körbejárjuk a sziget minden zegét-zugát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy újabb helyszíneket keressünk egy fotózáshoz. Gondoltam, biciklizni tudok, dodzsemezni is, akkor nyilván el tudok vezetni egy robogót… Persze nem jól gondoltam... Ám a kezdeti nehézségek, és néhány sikítva röhögő Thai után belerázódtunk a közlekedésbe. Könnyű volt minket kiszúrni, mi voltunk az a két lúzer, aki egyedüliként piros bukósisakban szelte át a várost. (Senki más nem viselt ilyen védőfelszerelést.) Az egyik este a belvárosból a hazafelé vezető úton elkapott minket egy igazi trópusi zivatar, melyben megtapasztalhattuk a nem létező thai csatornarendszer előnyeit...

Időnként szó szerint derékig gázoltunk a vízben a kis robogónkkal. Bőrig áztunk, de megérte, hatalmas feeling volt az esőben motorozni. Gyönyörű helyeket találtunk Samui-n. Kisiskolásokat tanító szerzeteseket, kis öblöket, templomokat, halászfalvakat. Mindent összevetve megérte belevágni a túrába. Pár nap után picit újra hiányozni kezdtek az otthoni ízek, így felkerekedtünk, hátha újra ránk mosolyog a szerencse és hazai ízekre bukkanunk. Alig hittünk a szemünknek, mikor a szállodánktól 200 méterre egy magyar zászlót láttunk lobogni. Közelebb érve láttuk, hogy újabb magyar étterembe botlottunk, aminek rendhagyó módon Gulyás csárda olt a neve... De mi az ott a kirakaton??? A saját lemezem plakátja, és egy nagy stóc lemez… Kiderült, hogy a kiadóm így szeretett volna meglepni, harmincadik születésnapom alkalmából, amit itt Thaiföldön ünnepeltem.

Tündéri fogadtatás, autogramra és dedikált cédékre váró magyarok és thai-ok. Szóhoz sem jutottam. Azt hiszem, ilyesmi lehet a világsiker... Édes meglepetés volt, köszönöm nekik! A vacsora pedig hamisítatlan otthoni ízek kavalkádja újházi tyúkhúsleves, marhapörkölt, somlói galuska…Nagyon fini volt! Már a repülőről kiszúrtunk egy szigetet a miénk mellett… Sokkal kisebb, de talán még szebb és nagyon közel van. Miután egy héten át bámultuk a körvonalait a reggeli gyönyörű tengerparti panorámájában, elhatároztuk, hogy átkelünk.

A hely neve Koh Phangan. Arról nevezetes, hogy itt tartják a hónapról hónapra több tízezer fiatalt vonzó Full Moon Party-t. Magyar barátunk, Nikosz és kedvese Judit mindent megmutattak nekünk, elvittek minket egy buddhista szerzeteshez, aki elvonultan él egy hegy tetején és aki megáldott minket. Megmutatták nekünk ezt a még sok szempontból érintetlen paradicsomot, ami annyira elvarázsolt minket, hogy lefoglalt szállás ide vagy oda, ott ragadtunk három napig. Koh Phangan igazi trópusi sziget, nem járja még át a túlzott civilizációal járók kosz, zaj, és forgalom. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Visszatértünk Koh Samuira és egy kolostorban elkezdtünk újra Annával fotózni. Anna gyönyörű Thai stílusú ruhát és kiegészítőket viselt. Szépségével nem csak engem és a kamerát, hanem a turistákat is elbűvölte. Hamarosan szabályos sor alakult ki azokból, akik szerettek volna egy közös képet Ancsival... A nap végére jól kikészültünk, én már megint leégtem, de a képeket látva megérte. Nézzétek meg Ti is!

Még négy napunk van hátra Thaiföldön, de nem szomorkodunk, tudjuk, hogy még visszatérünk ebbe a fantasztikus országba, és ki tudja, talán öreg napjainkat majd itt tölthetjük csendben, békében.

Összességében a kedvencünk minden szempontból Koh Phangan volt, ha valaki még nem döntötte el, hogy Thaiföld mely részén szeretne egyszer pihenni, az abszolút ajánlatunk csakis Koh Phangan szigete.

Ez volt Exkluzív képes élménybeszámolónk thaiföldi nyaralásunkról. Otthon találkozunk!

Addig is Békesség, Szeretet!

Kasza Tibi-Tekulics Anna


Címkék:
Értékelés: 4.48 Hozzászólások: (0)

Thaiföldi kalandok - 2. rész

Sziasztok ismét! Annyi minden történt velünk az elmúlt héten, hogy hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem..

Miután elbúcsúztunk pattayai szállásunk minden kedves kis szegletétől, Annával Koh-Chang felé vettük az irányt, hogy újabb kalandokat keressünk. Ekkor jött az első feketeleves...

Mivel köztudottan gyenge gyomrú utazó hírében állok, ezért az odaút nem volt problémamentes. Az autó, ami három órán keresztül szállított minket a komphoz, valószínűleg hiányzott az iskolából, amikor a lengéscsillapítót szerelték az osztálytársaiba. Nem volt mit tenni: 1 liter cola, 2 deadalon és 3 órányi émelygés után végre megérkeztünk a kikötőbe. Ekkor már kész voltam! Pláne akkor, amikor megláttam a hajót. Pont túl voltam a rosszulléten, most meg jön ez a vízen lebegő monstrum... Hál' istennek a tenger nagyon békés volt, így a félórás út gyorsan elszaladt.

Az érkezés utáni látvány minden korábbi gyötrelmet feledtetett. Annával el sem hittük, amit láttunk. Rengeteg pálma, fehér homok, szikrázó napsütés, opálos kék tenger. Ez maga a paradicsom, amit úgy hívnak, Koh-Chang szigete. Irány a szálloda!

Átmeneti otthonunk igazi vadregényes hely. Olyan, mintha az érintetlen őserdőbe pottyantottak volna le minket. Rengeteg kis erdei ösvény, trópusi növényzet, sok-sok kis állatka, medencék, és persze bárok.

A szállodának van egy gyönyörű saját kis lagúnája, ahová kétféleképpen juthatunk el. Vagy kivisznek motorcsónakkal, vagy kievezhetsz saját magad a hotel kajakjain. Mondanom sem kell, az evezést választottuk - ennyi testmozgás nem árthat. A part gyönyörű, és mintha az időjárás is sokkal kedvezőbb lenne. Tűz a nap, bármerre nézel pálmafák, és egyáltalán nem érzed, hogy egy turistaparadicsomban vagy. Például soha nem kellett közelharcot vívnunk német turistákkal a napágyakért...

Az első naplemente, ami a tengeren ért minket, annyira elkápráztatott, hogy elhatároztuk, másnap itt kezdjük el lefotózni Annáról azt a profi sorozatot, amiért egy komoly lap már bejelentkezett. Jól nekikészültünk, és hajrá, a szemérmestől az egészen merész képekig mindent készítettünk a gyönyörű naplementében. Persze a merészeket csak a magunk örömére készítettük, ne is keressétek a galériában.

Egyébként fantasztikus volt látni a végeredményt, de ugye a jó modellt könnyű fotózni.

Újabb lustálkodós napok jöttek ezután, sok-sok koktéllal, no és persze thai masszázzsal, ami itt kb. 1300 forintba kerül, szemben az otthoni 10-15 ezres árral. Megtanultuk azt is, hogy ezen a szigeten minden olyan kis lustán, komótosan, a saját tempójukban történik, nehogy megerőltessék magukat. Ez a nyugalom szép lassan ránk is átragadt.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy két hét után nem hiányzik a jó kis hazai koszt... Akármennyire is szeretjük a kesudiós csirkét...

Éppen ezért úgy döntöttünk Ancsival, hogy egy nappal korábban megyünk vissza Pattayára, ahol meglátogatjuk a legendás Unicum éttermet, ahol degeszre ettük magunkat otthoni ételekkel. Thai barátainknak leginkább a brassói aprópecsenye ízlett, de nekünk mindegy volt csak magyar legyen... Marhapörkölt, gulyásleves, brassói, rántott sajt - ez mind egyszerre... Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittük... Mindegy, legalább ettünk egy nagyot, mielőtt Bangkokba, majd onnan Koh Samui felé vettük volna az irány. Onnan újra jelentkezünk majd exkluzív élménybeszámolóval.

Pusszancs:

Tibi-Anna


Címkék:
Értékelés: 4.10 Hozzászólások: (0)

Thaiföldi kalandok

Üdvözlök mindenkit a thaiföldi forróságból! Mielőtt bármit írnék, szeretném megköszönni a rajongóimnak, hogy szólólemezem, a ’Ha egy férfi igazán szeret’ című korong kerek egy hónapja vezeti az eladási sikerlistát.

Nem tudom elmondani, milyen jó érzés ez. Úgy érzem, most nagyon kerek az életem. Fogy a lemez, itt vagyok a paradicsomban azzal a lánnyal, akit szeretek, boldogok a szeretteim, amiért sikereket érek el. Azt kívánom mindenkinek, hogy egyszer az életben ők is éljék át ezt a fantasztikus érzést, amikor ha csak egy pillanatra is, de úgy érzed, maradéktalanul boldog vagy…
No de Thaiföld. Maga a csoda… Annyira, de annyira vártuk már a párommal, Tekulics Annával, hogy itt legyünk. Az elutazásunk előtt konkrétan számoltuk vissza a napokat. A repülőgépen pedig az órákat, mert a nagy izgalom miatt a tízórás út örökkévalóságnak tűnt. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor leszállt a gép, mi pedig kikászálódtunk a nagy monstrumból. Forróság, trópusi klíma, és semmivel nem összetéveszthető illat a levegőben. Ahhoz képest, hogy otthonról még nagykabátban indultunk el a hideg éjszakában… Thaiföld csak a miénk lesz egy hónapig!
Érkezés után sietve taxiba szálltunk, ami elvitt minket Pattaya déli, s kevésbé nyüzsgő részére, egy romantikus, paradicsomi szállodába… Ez a hely közvetlenül a tengerparton van, gyönyörű, fából készült bungalók állnak cölöpökön, a házak között kígyózó kis folyó fölött. Mesés hely. Egyébként minden házhoz tartozik egy csónak is, mellyel az egész parkot körbe lehet evezni. Mondanom sem kell, ezt sietve fel is avattuk...
A hat óra időeltolódás miatti átállás nem volt zökkenőmentes. Az első napokat gyakorlatilag teljesen forditva éltük meg: nappal aludtunk, éjszaka pedig le sem lehetett minket lőni. Azért volt orvosság, mivel rendszerint a reggeli után alvás következett, a következő ébredést pedig a gyönyörű naplemente látványa tette felejthetetlenné. Két elmaradhatatlan kellék a koktél és a pezsgőfürdő... Amíg meg nem szoktuk, hogy otthoni idő szerint  hajnali egy órakor reggelizünk és otthoni ebédidőben vacsorázunk, felváltva vittük egymásnak ágyba a vacsorát.
Amint magunkhoz tértünk, felvettük a kapcsolatot a Hív a végtelen c. klipünk stábjával. Másfél évvel ezelőtt ugyanis már jártunk itt a Crystal-lal, és sokat segítettek nekünk a helyiek a forgatásban. Ancsinak megmutattam a helyszíneket, a kisfilmből már ismerős volt számára az egzotikus trópusi park.
Elmeséltem azt is, hogy a szólólemezem sok dala is ebben a parkban, magányos éjszakai séták alkalmával született Thaiföldön. Ancsi a parkban életében először köthetett igazi barátságot nagy kedvenceivel, az elefántokkal. Sajnos az egésznapos túra végére alaposan leégtem, de megérte…
Fantasztikus érzés volt tét nélkül újra bejárni a nosztalgikus helyszíneket. Nem kellett sietni, nem kellett mindenre figyelni, csak élvezni az együttlétet ezen a mesés helyen. Ettől talán már csak az volt érdekesebb, hogy itt Thaiföldön is  a Crystal nyújtott nekem egy kis enyhülést a forró nap után. (Nézzétek meg a képgaláriát, abból kiderül, miről beszéltem.)
Mivel a Valentin-nap Thaiföldön ért minket, egy kis meglepetéssel készültem Ancsi számára. Mire felért a partról az esti fürdőzés után, egy igazi trópusi lakomával vártam őt a szobánkban. A romantikus vacsorát pezsgőzés követte az éjszakai tengerparton…
Igyekszünk még kiélvezni az előttünk álló napokat, mielőtt utunk második állomása felé vesszük az irányt, Koh Chang felé.
Hamarosan újra exkluzív élménybeszámolóval jelentkezünk a storyonline-on Koh Chang-rol. Vigyázzatok magatokra, csók mindenkinek!


Címkék:
Értékelés: 4.51 Hozzászólások: (0)

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

© StoryOnline 2007