2008-03-07 19:16:50

Az utolsó írás...

Üdv mindenkinek! Ez az utolsó levelem, amit Thaiföldről írok. Sajnos hamarosan indulunk haza. Úristen, milyen hamar elrepült ez egy hónap! Persze nem akarom magunkat sajnáltatni, mert életre szóló élményben volt részünk a kedvesemmel, Annával.

Ahogyan azt legutóbb ígértem, a Koh Samuin töltött napok történetét is leírom. Pattaya nyüzsgése és Koh Chang elvarázsolt trópusi környezete után nagy elvárásokkal szálltunk ismét repülőre Koh Samui szigete felé. Mondanom sem kell, a repülőtéren újabb sokk várt ránk, mert egy egyszerű, dupla LÉGCSAVAROS(!!!) gép állt a rendelkezésünkre Koh Samui megközelítésére... Szerintetek hogyan reagáltam? Be is pánikoltam ezerrel... Valamivel több, mint másfél óra elteltével kibukkant a felhők közül, a csodaszép zöld sziget. Taxit fogtunk és irány a szálloda.. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere, az étterem fantasztikus, a kilátás leírhatatlan, a kiszolgálás (először Thaiföldön) világszintű. Az első este annyira belelkesültünk a fantasztikus étlap kínálatától, hogy 4 főételt rendeltünk, amivel gyakorlatilag agyontömtük magunkat… Főleg én… Persze Ancsit sem kellett félteni...

Az első reggel már nem volt minden fenékig tejfel, mert valóságos "közelharcot" kellett vívnunk a német turistákkal a pirítósért, aztán vérre menő pankráció ment a napágyakért, amiből biztos ami biztos fele annyi van mint vendég. De sebaj, a mi kedvünket nem lehet elrontani, két Long Island Ice Tea után már miénk volt a világ. Ez volt az első olyan hely, ahol rászántam magam, hogy robogóval körbejárjuk a sziget minden zegét-zugát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy újabb helyszíneket keressünk egy fotózáshoz. Gondoltam, biciklizni tudok, dodzsemezni is, akkor nyilván el tudok vezetni egy robogót… Persze nem jól gondoltam... Ám a kezdeti nehézségek, és néhány sikítva röhögő Thai után belerázódtunk a közlekedésbe. Könnyű volt minket kiszúrni, mi voltunk az a két lúzer, aki egyedüliként piros bukósisakban szelte át a várost. (Senki más nem viselt ilyen védőfelszerelést.) Az egyik este a belvárosból a hazafelé vezető úton elkapott minket egy igazi trópusi zivatar, melyben megtapasztalhattuk a nem létező thai csatornarendszer előnyeit...

Időnként szó szerint derékig gázoltunk a vízben a kis robogónkkal. Bőrig áztunk, de megérte, hatalmas feeling volt az esőben motorozni. Gyönyörű helyeket találtunk Samui-n. Kisiskolásokat tanító szerzeteseket, kis öblöket, templomokat, halászfalvakat. Mindent összevetve megérte belevágni a túrába. Pár nap után picit újra hiányozni kezdtek az otthoni ízek, így felkerekedtünk, hátha újra ránk mosolyog a szerencse és hazai ízekre bukkanunk. Alig hittünk a szemünknek, mikor a szállodánktól 200 méterre egy magyar zászlót láttunk lobogni. Közelebb érve láttuk, hogy újabb magyar étterembe botlottunk, aminek rendhagyó módon Gulyás csárda olt a neve... De mi az ott a kirakaton??? A saját lemezem plakátja, és egy nagy stóc lemez… Kiderült, hogy a kiadóm így szeretett volna meglepni, harmincadik születésnapom alkalmából, amit itt Thaiföldön ünnepeltem.

Tündéri fogadtatás, autogramra és dedikált cédékre váró magyarok és thai-ok. Szóhoz sem jutottam. Azt hiszem, ilyesmi lehet a világsiker... Édes meglepetés volt, köszönöm nekik! A vacsora pedig hamisítatlan otthoni ízek kavalkádja újházi tyúkhúsleves, marhapörkölt, somlói galuska…Nagyon fini volt! Már a repülőről kiszúrtunk egy szigetet a miénk mellett… Sokkal kisebb, de talán még szebb és nagyon közel van. Miután egy héten át bámultuk a körvonalait a reggeli gyönyörű tengerparti panorámájában, elhatároztuk, hogy átkelünk.

A hely neve Koh Phangan. Arról nevezetes, hogy itt tartják a hónapról hónapra több tízezer fiatalt vonzó Full Moon Party-t. Magyar barátunk, Nikosz és kedvese Judit mindent megmutattak nekünk, elvittek minket egy buddhista szerzeteshez, aki elvonultan él egy hegy tetején és aki megáldott minket. Megmutatták nekünk ezt a még sok szempontból érintetlen paradicsomot, ami annyira elvarázsolt minket, hogy lefoglalt szállás ide vagy oda, ott ragadtunk három napig. Koh Phangan igazi trópusi sziget, nem járja még át a túlzott civilizációal járók kosz, zaj, és forgalom. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Visszatértünk Koh Samuira és egy kolostorban elkezdtünk újra Annával fotózni. Anna gyönyörű Thai stílusú ruhát és kiegészítőket viselt. Szépségével nem csak engem és a kamerát, hanem a turistákat is elbűvölte. Hamarosan szabályos sor alakult ki azokból, akik szerettek volna egy közös képet Ancsival... A nap végére jól kikészültünk, én már megint leégtem, de a képeket látva megérte. Nézzétek meg Ti is!

Még négy napunk van hátra Thaiföldön, de nem szomorkodunk, tudjuk, hogy még visszatérünk ebbe a fantasztikus országba, és ki tudja, talán öreg napjainkat majd itt tölthetjük csendben, békében.

Összességében a kedvencünk minden szempontból Koh Phangan volt, ha valaki még nem döntötte el, hogy Thaiföld mely részén szeretne egyszer pihenni, az abszolút ajánlatunk csakis Koh Phangan szigete.

Ez volt Exkluzív képes élménybeszámolónk thaiföldi nyaralásunkról. Otthon találkozunk!

Addig is Békesség, Szeretet!

Kasza Tibi-Tekulics Anna


Címkék:
Értékelés: 4.48 Hozzászólások: (0)
Értékeld mennyire tetszett ez a bejegyzés:

BLOG LEÍRÁSA

MAGAMRÓL

ÜZENŐFAL

© StoryOnline 2007